A hazai önkormányzati hitelezési piac eladósodása az önkormányzatok adósságkonszolidációját
megelőzően sűrűn kutatott terület volt. A kutatások elemezték az eladósodás felfutásának
lehetséges okait és azok magyarázatait, valamint a nemzetközi modellek és példák tapasztalatait
felhasználva tettek kísérletet a hazai önkormányzati rendszer eladósodási modelljének
azonosítására. A kutatások megegyeztek abban, hogy a szabály alapú modell nem alkalmazható
a hazai gyakorlatra, tekintettel arra, hogy a 2011 előtt életben lévő jogszabályok2
megszegésének semmilyen jogi szankciója nem létezett, azok betartása jogi úton nem
volt kikényszeríthető (Jókay & Veres-Bocskai, 2009). Ezért a piac által szabályozott
modell írta le leginkább a magyarországi eladósodási folyamatokat (Homolya & Szigel,
2008, Vigvári 2009A, 2009B). Az önkormányzati hitelezési piacot részletesen kutató
tanulmányomban (Gál, 2011) arra a következtetésre jutottam, hogy a nemzetközileg is
ismert modellek kiegészítése szükséges lehet a hazai eladósodási és szabályozási folyamatok
tekintetében. Az alkalmazható modellt a „kockázatvállalás alapú verseny” modelljeként
írtam le. A 2011-2014 között több lépésben lezajlott adósságkonszolidáció, a hazai
önkormányzati rendszer ismételt recentralizálását vonta maga után, mely a korábbi
– konszolidáció előtti – megállapítások, folyamatok és tendenciák ismételt felülvizsgálatát
indokolta. A tanulmány ennek néhány elemét igyekszik áttekinteni. A tanulmány rávilágít
arra, hogy az eladósodás jogszabályi kereteinek megteremtésével a központilag szabályozott
modell aktív és passzív kontroll elemei is megjelentek Magyarországon. Ezek a kontrolok
ugyan beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, a szektor külső eladósodása csak konszolidált
mértékben épült fel újra. Ugyanakkor a belső, szállítói oldalról felépülő eladósodás
továbbra is a szektor törékeny likviditási helyzetére hívja fel a figyelmet, melynek
további vizsgálata indokolt és szükséges.