Az idegen nyelvi íráskészség egy rendkívül összetett produktív készség, amely a nyelvi
kompetenciák mellett számos egyéb, szociolingvisztikai, kognitív, metakognitív, stratégiai
kompetencia együttes működését igényli. Az idegen nyelvi írástanítási stratégia így
nemcsak nyelvi szempontból fontos, hanem azért is, mert egy sor egyéb készség fejlesztésére
ad lehetőséget. A tanulmány áttekinti az idegen nyelvi íráskészség-fejlesztés elméleti
és gyakorlati hátterére vonatkozó szakirodalmat, kitérve az íráskészség fejlesztésének
a nyelvtanulási folyamatban betöltött kiemelkedő szerepére, az írásfeladatok komplexitására,
a tudatosság, a felelősségvállalás, az érzelmek és a motiváció szerepének jelentőségére.
A tanulmány továbbá megvizsgálja, hogy a pozitív pszichológia és pedagógia által kínált
keretek és intervenciók hogyan tudják támogatni az idegen nyelvi íráskészség fejlesztését
az új generációs fiatal felnőttek (egyetemista korosztály) esetében olyan „új típusú”
írásfeladatokkal, amelyek figyelembe veszik az új hallgatói generációk sajátosságait
és elsősorban is a 21. századi képességek fejlesztését helyezik a fókuszba. Egy kiscsoportban
végzett mikrokutatás azt mutatta, hogy érdemes a pozitív pszichológia eszköztárából
meríteni az íráskészséget fejlesztő feladatok tervezésekor, mert a feladatok ilyen
irányú, tudatos tervezése változást hozhat az írásfeladatok iránti gyakran nem túl
pozitív nyelvtanulói attitűdben.
