Tanulmányunkban a Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetében
készült 37 kórboncolási jegyzőkönyv latin diagnózisait mutatjuk be. Kutatásaink során
a diagnózisokban előforduló, a szaknyelvi standardtól eltérő alakokat vizsgáltuk meg.
Elsőként általánosságban szólunk a latin szövegösszefüggésbe ágyazott nem latin eredetű
terminusokról. Már a klasszikus latinon alapuló orvosi terminológiában is előfordultak
olyan kifejezések – mint pl. az arab eredetű ’gummi’ terminus –, melyek ragozhatatlan
szóként kerültek be az orvosi nyelvhasználatba. A mai latin nyelvű diagnózisokban
elsősorban modern angol szakkifejezésekkel találkozhatunk, melyeket latin kontextusban
olykor ragoz a dokumentum írója (pl. ’implantatio pacemakeris’). Ugyancsak angol eredetűek
azok a betűszavak, melyek a hosszabb szakkifejezéseket tömörítik; ezek már sokkal
kevésbé latinizált formában jelenítik meg az adott anatómiai képleteket (LAD). Az
angol terminusokat használó diagnózisokban előforduló hibákat is számba vesszük: az
egyszerű elírásokat, helyesírási hibákat, a mondat- vagy alaktani szempontból hibás
szókapcsolatokat és a magyar grammatikai szabályok szerint összekapcsolt idegen szavakat
(’graft-implantationem’). Dolgozatunk második részében az anyag terminológiai adatbázisban
való feldolgozására mutatunk példát: a patológus szakma számára javaslatot teszünk
arra, hogyan fordíthatjuk helyesen latinra, hogyan írhatjuk körül latinul a 20–21.
század angol nyelvű terminusait, továbbá a hibás alakok javítási lehetőségeivel is
foglalkozunk annak érdekében, hogy a modern terminusok hosszú távon grammatikailag
helyesen épülhessenek be a latin nyelvű kórismékbe, és ezáltal a latin kontextusba
ágyazva sajátos módon mintegy újra terminologizálódhassanak.
