Kultúrtörténet, kollektív azonosság és emlékezet története
Az író, esszéista, művelődéstörténész Cs. Szabó László és az irodalmár, szerkesztő
Gál István barátsága közös ifjúságuk idején, az 1930-as évekbeli „harmadik reformkor”
szellemi izgalmakban bővelkedő éveiben kezdődött. 1949-ben Cs. Szabó az emigrációt,
Gál az itthon maradást választotta, ami kapcsolatuk kényszerű megszakadását eredményezte.
Változást a hidegháború enyhülése hozott, amely lehetővé tette a kelet-nyugati kapcsolatok
újbóli felvételét. Ekkor kezdődött a két barát sírig tartó, vasfüggönyön átívelő levelezése.
Milyen értelmiségi magatartásminták rajzolódnak ki Cs. Szabó és Gál leveleiből? Hogyan
kapcsolódott össze az irodalmi tevékenység a megmaradás/ellenállás etikájának megfogalmazásával?
Mindeközben milyen erőfeszítéseket tett a londoni és a budapesti levelezőtárs a magyar
kultúra megszakadt folytonosságának helyreállítására? Tanulmányom ezen kérdésekre
próbál választ adni.
