A tanulmány tárgya egy olyan vers, amelyet Rimay János 1629-ben kelt, I. Rákóczi Györgyhöz
írt,18. századi másolatban megőrzött levele tartalmaz. A levélben Rimay idézi Joseph
Justus Scaliger 40. iamboszát, és mind prózai fordítást, mind verses parafrázist ad
hozzá. Az idézett latin szöveg a 40. iambus rövidebb, Scaliger által hitelesnek nem
tartott változatához áll közel, míg a magyar változatok a hosszabb, szerzője által
hitelesként közölt latin szöveghez köthetők. Az eltérés magyarázatát Scaliger iambus
gnomicusainak szöveghagyományában, illetve Rimay 1620 végén megváltozott életkörülményeiben
kerestük. Scaliger versei mind a hiteltelen, mind a hiteles változatban elterjedtek
a 16–17. században. Levelében Rimay elpanaszolja, hogy kiemelkedő könyvtárának mintegy
kétharmada elpusztult az előző évben. Valószínűsíthető, hogy magyar fordításait a
még ép könyvtárában található hiteles, hosszabb szöveget tartalmazó forrás birtokában
készítette; míg a latin szöveget olyan, a rövidebb változatot tartalmazó forrásból
írta ki, amely a könyvtárpusztulás után állt rendelkezésére.
