Az alkoholizmus és következményei világszerte, így Magyarországon is jelentős közegészségügyi
problémát jelentenek. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kezelésbe kerülési ráta alacsony,
kezelés esetén pedig a páciensek nagy számban idő előtt befejezik a terápiát. A visszaesési
ráta is nagy, a páciensek akár több mint fele a kezelést követő első pár hónapot követően
már nem tudja tartani absztinenciáját. Bár az addiktológiai ellátórendszerben a legnagyobb
számban 35 év fölött jelennek meg a betegek, az alkoholhasználati zavar kialakulásának
okai gyakran már a kora gyermekkori tapasztalatokból eredeztethetők. A gyermekkorban
átélt tartós traumák szignifikáns összefüggést mutatnak a későbbi életszakaszokban
kialakuló szomatikus és mentális egészségi problémákkal, a szerhasználattal, beleértve
az alkoholfüggőséget is. A közlemény az alkoholfüggőség prevalenciájának áttekintésével,
illetve a gyermekkori rossz bánásmód és az ártalmas gyermekkori élmények definiálásával
indul, majd az ártalmas gyermekkori élmények hatását és hatásmechanizmusait tárgyalja
a felnőttkori alkoholhasználati zavar kialakulásának és szerény kezelési rátájának
tükrében. A közlemény további célja, hogy felhívja a figyelmet a traumafókuszú gondolkodás
és a traumainformált megközelítés jelentőségére az egészségügyi ellátórendszerben,
az addiktológiai intervenciók és szolgáltatások tervezésében. Orv Hetil. 2023; 164(41):
1628–1636.
