Két hullámban, 2021-ben és 2022-ben végeztünk félig struktúrált interjús adatgyűjtést
tanszékünkön a mentális egészség, pszichológuskép, segítségkérés témakörében. Fókuszunkat
a serdülő korosztályra és közoktatási környezetre helyeztük. Nem jellemző, hogy pszichológiai
témájú kutatások a pszichológusokról alkotott képpel, velü(n)k kapcsolatos attitűdökkel
166
foglalkoznának. A kutatás részét képezte, hogy 117 válaszadónk (szülők, pedagógusok,
pszichológusok, egyéb segítők) a pszichológus hívószóra - értékelés és fontosság
megjelölésével - szóasszociációkat adott. Kiugróan magas (85%) arányban érkeztek pozitív
töltetű kifejezések. Szociális reprezentációs értelemben központi magként a segítés
kifejezés
emelkedik ki (egy semleges válasz kivételével) egyöntetűen pozitív töltettel. Központi
magban
helyezkednek még el a valamilyen kellékre utaló (például: szemüveg, kanapé, dívány)
kifejezések és az alábbi asszociációk: empátia, támogatás, beszélgetés, lélek, lelki
segítő.
Perifériás tartalom többek között a fájdalom, figyelem, gyógyulás kifejezések. Legnagyobb
mértékben (90,5%-ban) a pszichológus alminta, legkisebb mértékben a pedagógus alminta
(80%) adott pozitív töltetű asszociációkat a hívószóra. 36 szülő válaszát elemeztük
a
segítségkérés gátjainak körvonalazásához. A megkérdezett szülők kétharmada szükség
esetén
fordulna gyermekével szakemberhez, azaz nem utasítja el a pszichológiai foglalkozásokat.
Gátnak legnagyobb arányban a serdülő belátásának hiányát, a bizalmatlanságot, a
szégyenérzetet, a stigmát nevezték meg. Kisebb súllyal megjelent a korábbi pszichológiai
szolgáltatással kapcsolatban szerzett rossz tapasztalat és az ellátási rendszer rossz
működése is.
