A kora gyermekkori evészavarok közé tartozó szenzoros ételelutasítás a válogatósság
egy súlyos, perzisztáló formája, melyben a gyermek következetesen és kitartóan utasít
el bizonyos ételeket valamely tulajdonságaik alapján, egy vagy több korábbi averzív
élményt követően. Kialakulásában biológiai adottságok (szenzoros feldolgozási zavar,
fokozott ízérzékenység) és környezeti hatások együttesen játszanak szerepet. A beszűkült
étrend miatt egyes tápanyagok abszolút vagy relatív hiánya fordulhat elő, de súlygyarapodási
zavar nem jellemző. Az evészavar gyakran társul viselkedésproblémákkal, szorongásos
zavarral, autizmus spektrum zavarral. A diagnózis a részletes anamnézis alapján már
többnyire valószínűsíthető, a kivizsgálást gyermekorvosi vizsgálat, dietetikai és
pszichológiai konzultáció, gyógypedagógiai felmérés egészítheti ki. A terápia alapja
a szülők edukációja és támogatása elsősorban az étkezések körüli szorongás csökkentése,
másodsorban pedig az ételrepertoár bővítésének és az új ételek elfogadásának lehetőségeiről
való közös gondolkodás érdekében. Az interdiszciplináris ellátás keretein belül a
társszakmákkal együttműködve a gyermekorvos feladata a gyarapodás és a fejlődés ellenőrzése,
a tápanyagok és a vitaminok hiányának kizárása, szükség esetén ezek pótlása. A tanulmányban
jó gyakorlatként ismertetjük, hogy a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet
Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulanciájának protokolljába hogyan épült be a szenzoros
feldolgozási zavar szűrése és ellátása az evésproblémák kezelésének részeként. Orv
Hetil. 2023; 164(45): 1767–1777.
