A növekedési hormon–inzulinszerű növekedési faktor-1 (GH–IGF-1-) tengely jelentős
szerepet tölt be a cardiovascularis rendszer fiziológiás működésének fenntartásában.
Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei alapján a GH–IGF-1-tengely részt vesz a perifériás
ellenállás szabályozásában, és hozzájárul a normális szívizomtömeg és balkamra-funkció
megtartásához. A GH–IGF-1-tengely érfalprotektív funkciói az atherosclerosis ellenében
hatnak. Ellentétben a gyermekkori GH-hiánnyal, amelynél a betegség egyértelmű biológiai
következménye a gyermek növekedésbeli visszamaradása, a felnőttkori növekedésihormon-hiánynak
(adult growth hormone deficiency – AGHD) nincsenek specifikus tünetei. Az AGHD klinikai
megjelenését a cardiovascularis rizikótényezők halmozódása jellemzi, amely miatt a
klinikai kép leginkább a metabolicus szindrómához hasonlítható. Újabb kutatások AGHD
esetében a tradicionális rizikótényezők mellett krónikus kisfokú gyulladás, prothromboticus
állapot és oxidatív stressz jelenlétére is rámutattak, amelyek szintén közrejátszhatnak
a fokozott kardiometabolikus rizikó kialakulásában. A tartós GH-szubsztitúció AGHD-betegek
esetében a lipidprofil jelentős javulását eredményezi, és kedvező hatással van a testösszetételre,
a szívizomtömegre, az endothelfunkcióra, valamint az újonnan felismert, nem tradicionális
rizikótényezőkre is. A betegséggel összefüggő fokozott mortalitás a mai felfogás szerint
multikauzális, és nem vezethető vissza csupán a GH hiányára. A kedvezőtlen mortalitásért
az etiológia, az alkalmazott kezelés és az egyéb hypophysishormon-hiányok kezelésének
nehézsége is felelős lehet. Mindazonáltal hypopituitarismus esetében optimális, a
GH-pótlást is magában foglaló hormonszubsztitúcióval az átlagpopulációéhoz közelítő
mortalitás érhető el. Orv Hetil. 2023; 164(41): 1616–1627.
