Az európai kultúrtájakban működő integratív, komplex társadalmi-ökológiai rendszerek
stabilitását az alkotóelemek struktúrája, funkciója, a szabályozó negatív visszacsatolások,
valamint a természeti erőforrások kezelése, a külterjes tájhasználat határozzák meg.
Ezek a rendszer-elemek biztosítják a természetes és antropogén zavarások hatásainak
kiküszöbölését, a rendszer rezilienciáját. A kultúrtájak jellegzetes élőhelyei az
erdők helyén kialakított, fajgazdag hegy- és dombvidéki irtásrétek. Külterjes használatuk
és kezelésük a fajkészlet alakításával befolyásolja a gyepek rezilienciáját. Célunk
volt a gyepgazdálkodás, különösen a szénatörek alkalmazásának irtásrétek fajkészletére,
rezilienciájára gyakorolt hatásának vizsgálata. A kutatás a Keleti-Kárpátokban, Gyimesben
valósult meg 2014 és 2020 között, összesen 45 résztvevővel készített 78 félig strukturált
interjú segítségével. A gyimesi gyepgazdálkodás számos eleme befolyásolja a gyepek
működésében fontos fűfélék, pillangósok és egyéb virágos fajok számát, arányát. A
talaj termőképességének növelése, istállótrágya vagy műtrágya alkalmazása számos faj
jelenlétét befolyásolja. Általában pozitívan hat a különböző fűfajokra, miközben a
pillangósok és egyéb virágos fajok aránya vagy fajszáma némileg csökken. A szénatörek
a gyepek fajkészletének mintegy kétharmadát tartalmazva biztosítja a fajgazdagság
regenerálását, illetve a természetes és antropogén zavarások hatásainak kiküszöbölését.
A gyimesi külterjes gyepgazdálkodás a gazdálkodók tudatos döntései révén jelentős
mértékben befolyásolja a gyepek fajkészletét, ezzel biztosítva a gyepek gyors regenerációját
és a funkcionális redundanciát, növelve azok stabilitását és rezilienciáját.
