A magyarországi gyermek közétkeztetés elmúlt bő fél évszázada alatt jelentősen átalakult
az észak-magyarországi hagyományos táplálkozás és az étkezések módja, ideje. A nők
munkába állása és az iskolai gyermekétkeztetés, az üzemi étkeztetés általánossá válása
uniformizálódást vont maga után, a szocialista modernizáció életmódra vonatkozó propagandái
pedig egységesítették és drasztikusan leegyszerűsítették az addig tájegységi jellegzetességekben
gazdag táplálkozáskultúrát. A vizsgálataim során arra a megállapításra jutottam, hogy
a közétkeztetésben résztvevő gyerekek nyitottabbak voltak az új ízek iránt, mint „nem
menzás” társaik és sok esetben rugalmasabban, kimondottan jó problémamegoldó képességgel
kezelték a számukra váratlan helyzeteket, társaikkal szemben is nyitottabbak voltak.
Amennyiben a reziliencia fogalmát az egyén szintjén velünk született alkalmazkodási
képességként definiáljuk, amellyel képesek vagyunk rugalmasan alkalmazkodni a társadalmi
környezet különböző tényezőihez, megállapítható, hogy a három különböző észak-magyarországi
iskolában a menzai étkezés összefüggést mutatott a gyerekek rezilienciájával. A kutatás
nem reprezentatív, csupán elővizsgálat, a kiragadott példákon felül mindenképpen szükséges
lenne egy teljeskörű vizsgálat kimondottan erre a kérdésre fókuszálva.
