Bevezetés: A koronavírus-világjárvány jelentős terhet rótt az intenzív terápiás osztályokra,
és rávilágított az ellátást végző szakemberek hiányára. A megnövekedett munkaterhek
és a magas halálozási arány miatt az intenzív ellátásban dolgozókat a korábbinál nagyobb
fizikai és pszichés stressz érte a pandémia alatt. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt
annak vizsgálata, hogy a koronavírus-járvány milyen hatást gyakorolt az intenzív ellátásban
dolgozók érzelmi, mentális és morális állapotára. Módszer: Munkacsoportunk a Semmelweis
Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájának dolgozói körében végzett
papíralapú kérdőíves vizsgálatokat. Első felmérésünk a világjárvány kezdetekor, 2020-ban,
a második a harmadik járványhullám után, 2021-ben történt. Validált kérdőíveket alkalmaztunk
(Szakmai Életminőség Skála, Demoralizációs Skála, Észlelt Stressz Kérdőív, Események
Hatása Kérdőív és Poszttraumás Növekedés Kérdőív), és a demográfiai adatokon túl az
életmódról, a szabadidős tevékenységről, a táplálkozási szokásokról és a pszichés
támogatás elfogadásáról gyűjtöttünk információkat. Eredmények: A két vizsgálat résztvevőinek
létszáma és demográfiai összetétele eltér, tükrözve a személyi állománynak a járvány
idejét jellemző változását. Az egyes dolgozói és a szociodemográfiai csoportok között
a pandémia előtt nem mutatkozott különbség, ám egy évvel később az ápolók minden negatív
skálán szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a többi csoporthoz képest. Kevesen
vettek igénybe pszichológiai segítséget a vizsgált időszakokban (9,5–12,7%), ugyanakkor
pszichológiai támogatás iránti igényt a válaszadók harmada megfogalmazta. Az új munkakörben
dolgozók szignifikánsan nagyobb mértékű poszttraumás növekedést (2,91 ± 0,82 vs. 2,20
± 1,06, p = 0,016) mutattak. Megbeszélés: Eredményeink alapján az ápolók képezik a
leginkább leterhelt dolgozói csoportot egy bizonytalan és stresszes időszakban. A
pandémia alatt rendelkezésre álló pszichés támogatás önmagában nem bizonyult elégségesnek.
Következtetés: A dolgozók mentális egészségének javításához további lépések szükségesek.
Orv Hetil. 2023; 164(42): 1646–1655.
