Az elmúlt 10 esztendőben bebizonyosodott, hogy a horgászturizmus a korábbi feltevésekkel
szemben nem lokális és nem alacsony árbevételű, nem egyéni és nem állandó helyhez
kötött tevékenység, sőt a családtagok, kísérők igényein túl is erősen kötődik más
kiegészítő (sport-, gasztro-, wellness-) szolgáltatások igénybevételi lehetőségéhez,
s ez erősíti a „négy évszakos” jelleget.
2013 és 2018 között hatalmas változások mentek végbe Magyarországon a horgászat szabályozásában,
szervezeti rendszerében, 2016-ban pedig a természetes vizek halgazdálkodási joga a
horgászszervezetekhez került, amivel egy új időszámítás kezdődött el. A folyamat magával
hozta a horgászok létszámának ugrásszerű növekedését Magyarországon és ezzel együtt
a horgászturizmus fejlődését. 2019 ismét fontos mérföldkő volt, ekkor indult a horgászat
adminisztrációjának elektronikus támogatása a HORINFO-rendszer által. Jelen munkánkban
röviden összefoglaljuk a változásokat, azok következményeit, majd a korábban megalkotott
modellünk alapján végigvezetjük az egyes területek érintettségét. Feltárjuk a horgászturizmus
jelenlegi digitalizációját, valamint szekunder adatok elemzésével vizsgáljuk a horgászok
részéről az új technológiák elfogadását.
A kutatás eredménye azt mutatja, hogy COVID-19 járvány időszakában felgyorsult a digitalizáció,
az új technológiák bevezetése, ugyanakkor ezek elfogadása a horgászturizmusban lassabb
mértékű. Az új technológiák tényleges felhasználóinak aránya 10–15% között mozog.