Az előrehaladott szívelégtelenség a betegség olyan stádiuma, amikor már az optimális
gyógyszerelés kezelés és eszközös (pl. reszinkronizációs) terápia ellenére is alacsony
küszöbű vagy nyugalmi tünetek és súlyos kardiális diszfunkció áll fenn, ismételt hospitalizációk
válnak szükségessé, és objektív mérőmódszerekkel (pl. spiroergometria) is jelentősen
csökkent terhelhetőség igazolható. Ezen stádiumban a szívelégtelenség gold standard
terápiája a szívátültetés, azonban ennek elérhetőségét az alacsony donorszám mellett
a számos kontraindikáció (pl. pulmonalis hipertónia, aktív infekció vagy malignitás,
súlyos vese- és májelégtelenség, súlyos diabétesz, cachexia, magas életkor, pszichoszociális
alkalmatlanság) is korlátozza. Alternatívaként hosszú távú bal kamrai mechanikus keringéstámogató
eszköz (LVAD) beültetése lehetséges, azonban itt is számos ellenjavallattal kell számolni
(pl. jobbszívfél-elégtelenség, aktív fertőzés, súlyos vese- és májelégtelenség, antikoagulációs
kontraindikációk, nonadherencia), ráadásul mindkét beavatkozás nagy műtéti megterhelést
jelent. Amennyiben egyik terápiás modalitástól sem remélhető jó hosszú távú kimenetel,
akkor csak palliatív kezelés lehetséges. Az alkalmasság és a jó hosszú távú kimenetel
kulcsa a megfelelően korán, még a szervi diszfunkciók kialakulása előtt történő referálás
tercier centrumba. Az irányelvek a korai referálásban segítséget nyújtanak, például
a cikkben részletezett „I NEED HELP” akronímában foglalt figyelmeztető jelek felismerésével
megfelelően korán tovább küldhetők az előrehaladott stádium felé haladó betegek.
