Abstract: A 20. század első negyedében az egyháznak a
társadalom átalakulása mellett a korszak világméretű hadi
eseményeire is válaszokat és iránymutatást kellett adnia. Az
első világháború nehézségei között vigaszt kellett nyújtani a
frontokon helytálló katonáknak, és az otthon maradt hátország
számára is. Az ekkor megjelent tematikus imakönyvek, füzetek
és lapok egyértelműen igazolják, hogy az egyházak szinte
azonnal reagáltak ezekre a kihívásokra. A katolikusok körében
az újraéledő Jézus Szíve kultusz terjesztése is jó eszköznek
bizonyult a háborús pasztorációban, hiszen minden családban
volt harcoló férj, apa, fiú, rokon, szerető, akiért aggódni
kellett, akit hazavártak asszonyaik. Az ima olyan közös nyelv
volt, amellyel legyőzhetőek voltak a háború okozta
aggodalmak. Reménységgel tölthetett meg mindenkit,
függetlenül attól, hogy protestáns, katolikus, vagy épp
izraelita volt-e. A szörnyűségek teremtette
szükséghelyzeteket a felekezeti hovatartozás sem befolyásolta
jelentősen. Mindenki arra törekedett, hogy a nehéz helyzetben
mind a harctéren küzdőket, mind pedig az otthon maradottakat
könyv, füzet, vagy imalap formájába imaszövegekkel segítse.
Sőt, a korabeli néprajzi kutatások rámutattak, hogy a háború
félelmei újra népszerűvé tették a különféle, kézzel másoltan
terjedő bajelhárító imaszövegeket is. Írásomban e háborús
helyzethez kötődő, Magyarországon megjelent katolikus
imakönyveket és szövegekeit kívánom bemutatni.
