A rendszerváltás után újjászülető magyar civil-nonprofit szektort a nemzetközi összehasonlító
nonprofit kutatások alapvetően egy rekreációs-, sport- és kulturális szervezetek által
dominált szektorként jellemezték. Ezen jelentősége ellenére a hazai kulturális civil-nonprofit
alszektorról átfogó statisztikai és kutatási elemzés alig jelent meg, mivel mindezidáig
a tanulmányok inkább részterületek feltárására vonatkoztak. Mindezekből következően
tanulmányunkban összefoglaljuk és kritikailag vizsgáljuk azokat a statisztikai és
kutatási elemzéseket, amelyek a hazai kulturális alszektorról 1997 és 2020 között
napvilágot láttak. Másrészt a 2010 és 2021 közötti nonprofit statisztikai adatok másodelemzése
alapján feltárjuk azokat a strukturális változásokat, amelyek a kulturális civil-nonprofit
alszektorban végbementek, különös tekintettel a pandémia időszakára. Harmadrészt –
pótolva a meglévő hiátust – hosszútávú idősoron mutatjuk be az önkéntesség jellemzőit
és gazdasági jelentőségét a kulturális civil-nonprofit alszektorban. A szakirodalmi
és statisztikai adatok elemzésével részletesen igazolni tudtuk, hogy történeti előzményeik,
szervezeti formáik, tevékenységi csoportjaik, közösségi funkcióik, önkéntességre alapozott
működéseik, valamint a kultúra-közvetítésében betöltött társadalmi szerepeik miatt
a kulturális civil-nonprofit szervezetek a "legcivilebb" alszektort jelenítik meg.
Ugyanakkor arra is rámutattunk, hogy ezen erős civil jelleg mögött az elmúlt harminc
évben számottevő strukturális változások mentek végbe a domináns jogi szervezeti forma,
a tevékenységi csoportok és a településtípusok vonatkozásában, amelyek árnyalják az
alszektorról általánosan kialakult képet. Eredményeink alapján azt is feltártuk, hogy
a kulturális civil-nonprofit szervezetek önkéntesei által teljesített munkaórák értéke
a második legnagyobb gazdasági erőt képviseli a magyar civil-nonprofit szektorban,
pótolva ezzel az alszektor bevételek és a foglalkoztatás terén megmutatkozó gyengeségeit.
A COVID-19 járvány két évére vonatkozó elemzésünk három nem várt eredményt hozott:
egyrészt a kulturális civil-nonprofit szervezetek száma a pandémia alatt nem csökkent,
hanem inkább szinten tartás volt jellemző, ami az egyesület alapításoknak és a községi
illetőségű szervezeteknek volt köszönhető. 2021-ben a kulturális civil-nonprofit szervezetek
85 százaléka vallott arról, hogy foglalkoztatott önkéntest (a korábbi 57 százalékos
átlaghoz képest). A pandémia alatt megnőtt az alkalmi (epizodikus), de kiugróvá vált
a jogviszonnyal rendelkező önkéntesek foglalkoztatása.
