A tanulmány ismerteti a középkori epigráfia vizsgálati területét, hangsúlyozva e szakterületnek
az ókori epigráfiától való elkülönülését, s megállapítja időbeli határait. Magyarországon
az államalapítástól a török hódoltság kezdetéig (esetleg a 16. század végéig) terjedő
időt tekintjük kutatandó korszaknak, a vizsgálandó anyagot pedig a tárgyakon, történelmi
emlékeken található feliratok képezik. Az epigráfia jelentőségét az adja, hogy a feliratok
külső képe, a betűk típusai, kapcsolásai, rövidítésrendszerei, kivitelezése egy-egy
korra jellemzők, így keltezési lehetőséget hordoznak. A tanulmány a középkori epigráfia
kutatási programján belül kiemeli, hogy a történelmi Magyarország területéről kell
a gyűjtést elvégezni. Az epigráfiai vizsgálatba más íráshordozók bevonása is szükségessé
válik. Egy országos szakmai műhely megteremtése mellett a középkori epigráfia témájának
megismertetésére országos és nemzetközi workshopok, szakmai konferenciák keretében
nyílna majd mód. A tanulmány bemutatja a címben jelzett korszakban használt betűtípusok
– a románkori és korai gótikus, a gótikus maiuscula, a gótikus minuscula és a humanista
capitalis feliratok – eddig megállapított időhatárait, végül rátér a feliratok néhány
formai és tartalmi jellemzőjének ismertetésére, illetve a feliratrekonstrukció lehetőségeire.
