Megjegyzések a Nagyszentmiklósi kincs rovásfeliratos edényeinek időrendjéhez, történeti-régészeti hátteréhez a 6. korsó újabb vizsgálati eredményei alapján

A Nagyszentmiklósi kincs és rovásfeliratai egészen különleges helyet foglalnak el a honfoglaláskor kutatásában. A korábbi kutatások folytatásaként azt próbálom felvillantani, hogy a rovás feliratok akár csak három betűje – egy szó – miként tükrözi mindazt a problémahalmazt, amelyről évtizedek óta beszélnek a legkülönbözőbb tudományterületek képviselői, de megoldására az alapvető lépések eddig elmaradtak. Nem halogatható olyan kérdések újragondolása, mint az eltérő nyelvű és etnikumú, kultúrájú, világképű csoportok helyzete és szerepe honfoglalóink között, vagy a genetikai vizsgálatok és a korábbi történeti, régészeti, de akár nyelvtörténeti modellek használhatóságának korlátai. A rovásfeliratokban, embertani adatokban, a régészeti leletekben, szokásokban egyaránt tükröződő, a honfoglaláskori népcsoportok különböző eredetére utaló adatok óhatatlanul is felvetik azt a kérdést, hogy a 6. korsó alján látható négynyelvű felirathoz a korszakon belül több népcsoport, több kultúra, több eredetmonda, akár több hitvilág is tartozott? Az újabb megfigyelések arra mutatnak, hogy számos eddig vagylagosan megfogalmazott kérdés, mint a hagyományos ugor-török háború, vagy akár csak a sámán-táltos vita lényegében talaját veszti. Sokkal izgalmasabb lesz a konkrétan vizsgált közösségen, akár egyetlen család hagyatékán belül is a helyes arányok megtalálása, és ehhez a Nagyszentmiklósi kincs újabb archaeometriai vizsgálatainak eredményei alapján a négynyelvű rovásfeliratai miatt kulcsfontosságú 6. korsó kapcsolatrendszerének áttekintése az egyik fontos szálat jelentheti.