Témaköröm és értelmezésmódom nem követi, azonban teszteli Hayden White tézisét (legalábbis
a metahistória és a történeti képzelet kérdésében). mivel kevéssé egyezem vele abban,
hogy nem a történelem valóságreprezentációs alapkérdéseiről szólunk, amikor a narratívák
egy válogatott köréről, adott korszakban releváns ismeretanyagáról van szó. Illetőleg
nem csupán a korszakéról, hanem a „történeti bizonyítékok” narrativizálásának lehetőségéről,
mely talán a legfőbb esély a trópusok, toposzok és a kapcsolódó értelmezési háttér
aktiválására. Szerinte a narratíva „egyszerűen olyan, mint maga az élet ... internacionális,
korhoz és kultúrához nem kötött” – így az értelmező beszédmód programját inkább egyedi,
korfelfogáshoz és kultúrához, sőt tudománytörténetileg is specifikus megközelítéshez
közelebbinek látom. Esetemben ez a történeti antropológia bizonyos aspektusa, a „világ
beszéltetésének” késztetésével járó, de értelmező leírása, mely jóval szerényebb útkövetésre
merészkedik a politikai antropológia mindennapi jelentésterének fölidézésével.
