A tanulmányban Ari Folman 2008-ban bemutatott, Libanoni keringő című animációs dokumentumfilmjének
„dekonstruktív” elemzésére vállalkozok. A filmkészítő szándékai szerint megvalósított
alkotás egy jelentőségteljes történeti narratíva hiteles ábrázolási kísérlete. A film
szervezőelve egy elfeledett személyes emlék feltárása. A középponti traumatikus emlék
forrása Izrael 1982-ben indított preventív hadviselése. Az elemzésben egy sajátos
animációs stílusgyakorlat mint audio/vizuális anamnézis és a háborús trauma elbeszéléstechnikai
lehetőségének feltételeit és korlátait keresem. Folman rekonstrukciójában, a háború
tapasztalatai és a történelem értelmezése mindvégig problematikus, ellentmondásos
és mégis egységesen összefüggő események filmélményében teremti meg a történeti tények
értelmezésének változékonyságát, valamint a személyes / személytelen érintettség megismerhetőségének
mozgóképi vágyát.
