Istvánffy Miklós (1538–1615) hosszú életútja – a padovai tanulóévektől az Oláh Miklós
mellett, majd a Magyar Udvari Kancellárián betöltött titkári poszton át a nádori helytartói
hivatal tekintélyes pozíciójáig –, valamint humanista költészete egyaránt fontos és
kutatásra ösztönző témák a korszak tudósai számára. Ám a személyéhez köthető legjelentősebb
mozzanat a Historiae megalkotása, amellyel messze kiemelkedik kortársai közül. Az
I. Mátyás halálától II. Mátyás uralkodásáig ívelő, azaz mintegy százhúsz évet, benne
a teljes 16. századot átfogó hatalmas történeti munka gyorsan kivívta az utódok tiszteletét.
Ám a mű átfogó tudományos értékelése, a honi történetírás históriájában való elhelyezése
még mindig nem történt meg elégséges módon. A kötet szerzői közül ezért többen a Historiae
elemzésére vállalkoztak, míg mások Istvánffy családi hátterét, életútját kutatták;
de voltak olyanok is, akik költeményeit, illetve a hozzá köthető képzőművészeti alkotásokat
választották témául. Az így létrejött kötet – Istvánffy sokoldalú személyiségének
megfelelően – gazdag és igen sok újdonsággal szolgáló tablót kínál nemcsak a hajdani
historikusról, hanem koráról, a Mohács utáni egy évszázadról is.
