A tanulmányban három fő kérdést vizsgálok meg. Egyrészt megmutatom, hogy a tényfeltárás
magasztalt demokratikus szerepének értékelése miért nem lehet teljes annak számbavétele
nélkül, hogy mi történik akkor, ha a tényfeltárásnak vagy a dezinformáció-leleplezésnek
nincs kézzelfogható eredménye. Másrészt a nemzetközi és a hazai tapasztalatok segítségével
a hallgatás és a csend archeológiájának néhány konstitutív faktorát azonosítom, nem
hagyva figyelmen kívül a nyilvánossághibridizáció fontos kontextusát. Harmadrészt
pedig egy módszertani innováció révén, a Reporters Without Borders szólásszabadság-
és a
Freedom House demokráciaindexének egymásra vetítésével empirikusan is megragadhatóvá
teszem, hogy mely országok vannak feltehetőleg éppen mozgásban a szabadság/demokrácia
skálán, és hogy a hanyatlásban milyen szerepet játszhat a szabad szólás következménynélkülisége.
