A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát
a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis
nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív"
fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll
mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia
egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert
tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók,
A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia
minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása
volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti
keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé
tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott
beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze