Tanulmányunkban előbb a kapcsolatok száma és a kapcsolatokkal való elégedettség közötti
összefüggés típusait azonosítjuk (nagy vagy kicsi, illetve elégedett vagy sem), s
azt vizsgáljuk, hogy ezek kialakulása összefügg-e az egyén, illetve az egy háztartásba
tartozó párok szociodemográfiai jellemzőivel. A tanulmány második részében az mutatjuk
be, hogy a megismert típusok hogyan függnek össze a háztartás tagjainak szubjektív
jóllétével, s ezen belül a bizalommal, az anómiával és az élettel való elégedettséggel.
Az elemzéshez a KSH Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvételének 2015-ös
hullámát használtuk. A mintában csak olyan háztartások szerepeltek, ahol legalább
egy heteroszexuális pár volt (n = 3564 háztartás és 7128 személy). A kapcsolati háló
méretének becslésére olyan változókat használtunk, amelyek éves szinten fejezték ki
az adott kapcsolattartási forma (rokonokkal és barátokkal való személyes és nem személyes
találkozások) gyakoriságát. A kapcsolataikkal való elégedettséget egy 0-11 között
húzódó skálán értékelték a megkérdezettek. Az elemzés során igazolódott, hogy a több
kapcsolat nagyobb elégedettséggel jár együtt, de a kapcsolati tőke és az elégedettség
közötti pozitív összefüggésnek megfelelő két altípus (sok kapcsolat – elégedettség
és kevés kapcsolat – elégedetlenség) nagyon eltérő társadalmi csoport esetében található
meg, ezért feltételezhető, hogy eltérő mechanizmusok hozzák létre az alaptételt (a
sok kapcsolat szükségképpen növeli a jólétet) igazoló összefüggést. A szubjektív jólét
többi elemével való összefüggés esetében azt találtuk, hogy míg a kapcsolatokkal való
nagyobb elégedettség és bizalom pozitívan korrelál, addig a kapcsolatok mennyisége
nem függ össze a bizalom mértékével. Ugyanez a helyzet az anómia és az élettel való
elégedettség esetében is. Figyelemre méltó, hogy nem csupán az egyén kapcsolati elégedettsége,
hanem a partnerének elégedettsége is összefügg a vizsgált három változóval, azaz igazolhatónak
tűnik a téma háztartási szintű vizsgálatának relevanciája.
