Bár Nabokov ellenezte életműve erkölcsi alapú megközelítését, az általa
ábrázolt etikai kérdések a mai napig élénk vitákat váltanak ki. Ezek
a viták nagyrészt mégis figyelmen kívül hagyták az erkölcsfilozófiát és
annak irodalomelméleti alkalmazását. Jelen tanulmány célja, hogy kapcsolatot
találjon az etikai kritika és Nabokov között azáltal, hogy a Lolitát
Emmanuel Lévinas filozófus főbb gondolatainak kontextusában
vizsgálja meg. Nabokov problematizálja Lévinas szemtől szembeni kapcsolatról
alkotott koncepcióját: a regény utolsó részében Humbert totalizáló
szemlélete megváltozik, és látszólag felelősséget vállal a Másik
kiszolgáltatottságáért. Ennek a változásnak a sikeressége azonban kétséges,
hiszen kacérkodik Lolita lelövésének gondolatával, és végül kivégzi
Quiltyt, végrehajtva ezzel azt, amit Lévinas a szemtől szembeni viszony
végső elutasításának tart. A jelen cikk a szemtől szembeni kapcsolatot
metatextuális szinten is vizsgálja, azt sugallva, hogy a regény ellenáll a
totalizáló olvasási stratégiáknak. Végül a lévinasi megközelítés korlátairól
is szó fog esni.
