A magyar jog- és politikatörténetben a miniszteri felelősség kérdéskörét először az
1848-as áprilisi törvényekben szabályozták. Ezt követően
ideiglenes jelleggel 1920-ban. A tanulmány ismerteti és elemzi mindkét
jogszabályt, összehasonlítja azokat, rámutat az azonosságokra, kiemeli a
különbségeket. Részletes vizsgálat tárgyává azonban az 1920. évi X. törvénycikket
teszi. Ezt követően bemutatja Teleki Pál 1918–1920 közötti tevékenységét, békeelőkészítési
munkáját, a magyar békedelegációban
betöltött szerepét. Külön értékeli Teleki Pálnak mint külügyminiszternek, majd miniszterelnöknek
a békediktátum aláírásával és ratifikációjával kapcsolatos nézeteit. Ismerteti Teleki
álláspontját a ratifikációs vitában, elemzi hozzászólását, s vizsgálja azt a meglepő
fordulatot, amikor a
miniszterelnök saját maga ellen nyújtott be vádemelési indítványt.
