Az Illyricumból származó, ám Konstantinápolyban alkotó Marcellinus comes Iustinianus
császár (527–565) udvari embere és a korszak egyik
legjelentősebb történetírója volt. A késő ókori auktor legalább három művet írt, ezek
közül azonban csupán az egyik munka maradt fenn az utókor
számára, a latin nyelvű, az illyricumi elit politikai álláspontját tükröző,
katolikus keresztény szellemiségű Krónika (Chronicon), amely Szent Jeromos 379-ig
tartó krónikakompozíciójának előbb 518-ig, majd 534-ig eljutó folytatása. Marcellinus
comes munkáját egy ismeretlen auktor később
egészen 548-ig kibővítette, a modern szöveghagyományban pedig ez az
additamentum is a Krónika részét képezi. A mű számos értékes, nemegyszer unikális
információval szolgál a késő ókori Keletrómai (Bizánci) Birodalom politika-, had-,
társadalom- és kultúrtörténetéről: a Krónika a
legkorábbi rendelkezésünkre álló forrás a Nyugatrómai Birodalom bukásáról (476), a
bolgárok és egyéb ótörök nyelvű sztyeppei törzsszövetségek támadásairól (499, 502,
515, 517, 530), Vitalianus usurpator Anastasius császár elleni hadjáratairól (514–516),
illetve a híres konstantinápolyi
Nika-felkelésről (532), amely kis híján megdöntötte Iustinianus császár
hatalmát. A publikáció Marcellinus comes életének és a Krónika legfontosabb részleteinek,
jellemzőinek a bemutatására vállalkozik.
