Számos különböző történet maradt fenn a hagyományokban a dél-arábiai zsidó közösség
ókori létrejöttével kapcsolatban. Befolyásukat a térségben jól érzékeltette többek
között, hogy egy zsidó királyság is fennállt a régióban az 5. században. Az iszlám
megjelenését és elterjedését
követően dhimmi-vé váltak, és védelmezett státuszuk ellenére jogaikat
számos rendelettel korlátozták a későbbi évszázadok során. Mindezek,
illetve különösen a 19. század közepének kedvezőtlen gazdasági és kereskedelmi körülményei
miatt az 1880-as években megkezdődött kivándorlásuk Palesztina területére, amely 1948
és 1950 között a „Sasok szárnyán” művelet során érte el a csúcspontját. Közel 50 000
ember távozott Jemenből az Ígéret földjére az utolsó szakaszban, amivel gyakorlatilag
megszűnt a világ egyik legrégebbi zsidó közössége.
A tanulmány célja, hogy áttekintse a jemeni zsidó közösség kialakulásának eredetét,
valamint viszonyát a többségi muzulmán társadalommal
az iszlám elterjedését követően. Emellett be kívánja mutatni a 19. század
közepétől történő kivándorlás okait, és részletezi a tömeges elvándorlás
folyamatának 1950-ig tartott szakaszait.
