A 20. század elejétől rendkívül gyorsan bővülő magyar felsőoktatás
fejlődését az első világháború megakasztotta. Az azt követő, Magyarország megcsonkítását
eredményező változások következtében a környező
országokhoz került magyar régiókban megszűnt a magyar tannyelvű felsőoktatás. Számos
intézmény, köztük két tudományegyetem (Kolozsvár
és Pozsony) is Magyarországra települt át. Ennek következtében szinte a
teljes, háromszor akkora államra szabott felsőoktatási hálózat a trianoni Magyarországon
működött tovább. Mindez a két világháború közötti magyar egyetemek és főiskolák életére
is jelentősen hatott. Ha lassan,
de mégis változott a hallgatók társadalmi összetétele: egyre több alsóbb
rétegekből származó fiatal tanulhatott tovább felsőfokon is. A numerus
clausus 1920-as bevezetése szükségszerű volt ugyan, ám mivel – eredeti
szándékától eltérően – elsősorban a zsidóság ellen irányult, indokolt támadásokat
váltott ki Magyarországon és külföldön is, és Magyarország
nemzetközi helyzetét is rontotta. Ehhez járult az új típusú, többnyire radikálisan
jobboldali egyetemi ifjúsági egyesületek megalakulása és térnyerése. A tanulmány a
két világháború közötti magyar felsőoktatás kutatásának további teendőit kívánja felvázolni.
