A kortárs látványcivilizációban a demokratikus jogállam (is) permanens valóságshow,
ahol a csillogó narratív buborékok mögött a tények legfeljebb másodlagosak. Nem volt
ez másként a nyugati demokrácia bölcsőjében, az antik Athénban sem.
E könyv kortárs és időtlen, helyhez kötött és egyetemes szereplői – a baloldali professzor,
a liberális mérnök és a konzervatív orvos, valamint az őket kérdező Szókratész, továbbá
a fiatal doktoranda – a magyar demokrácia 2010 utáni történetéről módszeresen beszélgetve
arra kérdeznek rá, hogy mik a demokrácia előfeltételei, s azok vajon teljesülnek-e
(még) Magyarországon. Míg e kérdésekre a hazai közbeszédben keringő, pár huzamos narratívák
(instant mítoszok) határozott, ám egymással gyakran összemérhetetlen válaszokat adnak,
addig a logoszhoz méltó, valódi dialógus (a kérdezés művészete) célja a másik álláspontjának
a megértése.
Kedves olvasó, ha (neked is) olyan megfellebbezhetetlen véleményed van a magyar demokráciáról
(vagy éppen annak hiányáról), amely nem tűrheti a kérdéseket, inkább tedd le ezt a
könyvet!
