A tüdőrák hazai előfordulása viszonylag jelentős, incidenciája hasonlít más közép-európai
országok átlagához. Ahhoz, hogy a betegek életkilátásai jelentősen javuljanak, a legjobb
megoldás a korai diagnosztika, azaz a szűrés, amelynek klinikai szempontból eredményes
módszere a kis dózisú komputertomográfia. A nemzetközi és hazai szakmai ajánlások
ellenére szervezett, országos szintű tüdőrákszűrés egyelőre kevés helyen történik
a világon. Egy szervezett, népegészségügyi célú szűrési program bevezetésekor a bizonyított
hatásosság mellett a rendelkezésre álló egészségügyi kapacitás, infrastruktúra, valamint
a gazdasági szempontok figyelembevétele is szükséges. Magyarországon a jelenlegi helyzethez
képest (nincs szervezett, általános népességi szűrés) az 55–74 éves dohányosok évenkénti,
kis sugárdózisú komputertomográfiával történő szűrése tűnik költséghatékony megoldásnak:
egy minőségi életév megvásárlása valamivel kétmillió forint felett van. A szűrés utáni
első években ugyan dominál a többletköltség, hiszen mind a korai, mind a késői stádiumúak
között több a kezelendő beteg, a tizedik év után azonban a rendszer költségmegtakarítóvá
válhat. Egy régiókra és/vagy társadalmi csoportokra specifikált tüdőrákszűrés az egészségügyi
erőforrások méltányos elosztását támogathatná. Ehhez azonban jól szervezett, célzott
és rendszeres kampányok szükségesek. A nemzetközi példák jól mutatják, hogy egy hatékony
szűrőprogram implementációjának két kulcsa van: a monitorozás és az intézményi háttér.
