Az intervenciós kardiológia hajnalán az arteria femoralis punkciója volt az elsőként
választandó behatolási kapu, amelyet az eszközök fejlődésével felváltott a transzradiális
behatolás. Ennek okai a csökkent mortalitás, kevesebb vérzéses szövődmény, korai betegmobilizáció
és az alacsonyabb kórházi kezelési költség. A szúrás következtében egyik leginkább
elkerülni vágyott szövődmény a radiális artéria okklúziója, amely nem intakt tenyéri
ív keringés esetén iszkémiás tüneteket okozhat. Ennek elkerülése részben a rövidebb
manuális kompressziós idő és a patent hemosztázis módszerének alkalmazásával lehetséges.
A patent hemosztázis létrehozása során a manuális kompresszió mértéke folyamatosan
monitorozott, emellett a nyomókötés lazításával a radiális artériában az anterográd
áramlás fenntartható. A beavatkozás előtt végzett noninvazív tesztek a szúrás biztonságosságát
segítik meghatározni. Az új típusú, facilitált nyomókötések segítségével lehetőség
nyílik a kompressziós idő rövidítésére, amelynek leggyakrabban használt formái kitozán
és kálium-ferrát bevonatú eszközök. A disztális radiális artéria „snuffbox” punkciója
az elmúlt néhány évben terjedt el a klinikai gyakorlatban. Alkalmazásával kevesebb
radiálisartéria-okklúziót figyeltek meg, de az elzáródása esetén sem kompromittálja
a tenyéri ív keringését, ultrahanggal biztonságos szúrása. A punkciót követően alkalmazott
radiális koktél elemeinek optimalizálása és az új típusú nyomókötések megfelelő alkalmazása
érdekében további randomizált kontrollált klinikai vizsgálatok szükségesek.
