Három nappal azután, hogy Oroszország háborút indított Ukrajnával szemben, Olaf Scholz
német kancellár meghirdette a német külpolitika fordulatát. Az elemzés azzal a kérdéssel
foglalkozik, hogy az elmúlt egy évben milyen változások mentek végbe a német külpolitikában,
biztonság- és védelempolitikában, illetve energiapolitikában. A német külpolitikát
tekintve elszánt a kormány az általa képviselt értékek, különösen a szabályokra épülő
nemzetközi rend védelmében, az új irány stratégiai dimenzióját illetően ugyanakkor
még számos az ismeretlen a képletben. A biztonság- és védelempolitikát tekintve forradalmi
változást jelent Németország Ukrajnának küldött egyre szélesebb körű fegyverexportja,
ez ugyanakkor többnyire szövetségesei külső nyomására és nem belső meggyőződésből
történik. Németország energiapolitikai transzformációja a leglátványosabb a három
választott szakpolitika közül; itt ugyanis az utóbbi évben leállt az szénhidrogénimportról,
amelynek jelentős gazdasági és versenyképességi ára van. Németország a kancellár önmeghatározása
alapján „Európa békéjének garantálójává” kíván válni. Ehhez a szerephez azonban először
a szövetségi rendszerén belül a közös cselekvés hajtóerejévé kellene kinőnie magát.
