A fenntarthatóság mint szemléletmód a turisztikai fejlesztések területén is kikerülhetetlen
tényezővé vált napjainkban. Az állami irányítás, a szolgáltatók és rajtuk keresztül
a fogyasztók felelősségteljes részvétele ma már alapkövetelmény. A hazai turisztikai
célú fejlesztések forrása döntően támogatás, amelyek zöme az elmúlt két évtizedben
az uniós forrásokhoz köthető. A tanulmány a fenntarthatóság szempontrendszerének érvényesítését
vizsgálja az uniós csatlakozás óta eltelt három programozási időszak turisztikai célú
fejlesztési programjainak és felhívásainak értékelési szempontjaira vonatkozóan, illetve
az indikátorok és monitoringmutatók területén. A kutatás eredményeként megállapításra
került, hogy bár a fenntarthatósággal kapcsolatos alapelvek az érintettek körében
egyre inkább az általános ismeretek részét képezik, érvényesítésük és érvényesülésük
egyelőre kevésbé valósul meg. A négy fő területből leginkább a társadalmi-kulturális
és a környezeti fenntarthatóságot támogató tevékenységek jelennek meg, azonban ezeknél
is hiányzik a hosszútávú ösztönző- és monitoringrendszer. A gazdasági fenntarthatóság
és a tudatos tervezést elősegítő desztinációmenedzsment-tevékenység csak nagyon ritkán
jelenik meg a felhívásokban.