Magyarországon különösen nagy terhet ró a vidéki térségekre - többek között - a kreatív
fiatalok elvándorlása a fővárosba vagy a külföldi nagyvárosokba, hiszen a humántőke
jelenléte és aktivitása jelentős hatással van a városok versenyképességére és rezilienciájára.
Mindemellett látható, hogy a COVID-19 az elmúlt szűk két évben jelentősen átformálta
a lakóhelyi preferenciákat, és sok elemzés szerint a vidéki tér felértékelődését is
hozta. Az elsősorban kvantitatív adatokat szintetizáló komplex mutatók és városrangsorok
mellett fontos lehet az aktuális vonzó-taszító tényezők kvalitatív megismerése is.Jelen
kutatás célja, hogy – magyarországi ún. csapágy- és középvárosok fiatal, képzett munkaerővonzó
potenciálját vizsgáló kvantitatív kutatások folytatásaként és kiegészítéseként – egy
longitudinális kvalitatív vizsgálat keretében árnyalja a magyarországi kreatív fiatalok
lakóhelyválasztási preferenciáit és azok változásait a COVID-19 hatására.A kutatás
empirikus részét nyolc fókuszcsoportos beszélgetés alapozta meg. A kutatás első szakaszában
a szerzők 9 fő lakóhelyválasztási tényezőt azonosítottak, amelyek prioritási sorrendjét
jelentősen megváltoztatta a COVID-19, illetve a követett kutatási résztvevők élethelyzetének
változása (lakóhely, munkahely, tanulmányi státusz,családi állapot).A vizsgálat eredményeként
elmondható, hogy míg 2019-ben a vidékre (vissza)költözés sokak számára praktikus szempontok,
például a felsőoktatás, munkahely és szociális élet adta kötöttségek miatt elérhetetlen
volt, a 2021-es kutatási szakasz rávilágítottarra, hogy a COVID-19 – ezáltal pedig
a home office, a természeti környezet és a család felértékelődése – sok fiatalban
katalizálta, felerősítette a vidékre költözés igényét, majd felgyorsította döntéseiket
is.A megkérdezett fiatalok vízióját tekintve elmondható, hogy szűk többségük vagy
már Budapest agglomerációjába, illetve vidékre költözött, vagy egy évtizedes távlatban
gondolkodik azon.
