2011. április-májusában Türkmenisztán Balkan megyéjének falvaiban és pásztorszállásain
gyűjtöttem népzenét 16 faluban, 150 adatközlőtől. Mintegy 20 órányi videó felvételt
is készítettem a 500 dallamról, a türkmén tájakról és szokásokról. Tanulmányoztam
a Türkmén Állami Konzervatórium archívumát, és a gyűjtött anyagot kiegészítettem kereskedelmi
kiadványok anyagaival, valamint a televízióból felvett és türkmén kutatóktól kapott
népzenei kiadványokkal és felvételekkel.
Türkmén kutatásomnak voltak magyar előzményei, többek között 1863-ban tett néprajzi
megfigyeléseket ezeken a területeken Vámbéry Ármin, aki 1861‒1864 között bejárta Közép-Ázsia
sivatagjait. A türkmének elsősorban az ő nevén keresztül ismerik a magyarokat. A másik
fontos név itt (is) Bartók Béla, aki 1936-ban türkmén törzsek zenéjét kutatta a dél-törökországi
Adana környékén, igaz, ezek a türkmének csak közvetve köthetők Türkmenisztán jelenlegi
lakóihoz.
Az előadásban a tulajdonképpeni türkmén népdalokról most nem szólok, csak annyit említek
meg, hogy szerkezetük igen egyszerű: az azeri népdalokhoz hasonlóan,ezek is két rövid,
néhány hangból álló sorból épülnek fel. Egyszerű szerkezet jellemzi az évkezdő Nevruz
ünnep mondzsuk adti varázsdalait, és a Süyt Gazan istenséghez, az anyagi javak szentjéhez
és az eső irányítójához fohászkodó esővarázsló dalt is.
Ezzel szemben a türkmén epikáról, az eposzénekesekről, a bahsikról, zenei repertoárjukól
és a repertoár magyar kapcsolatairól részletesebben esik szó. A türkmén bahsi költő,
énekes és zenész egy személyben. Noha ma nincs sámán identitásuk, számos hagyományuk
megegyezik a sámánokéval, például képességeiket egy álom során kapják, ezt hosszasabb
betegség követ, majd egy csapásra mesterségük teljes birtokába kerülnek. A bahsik
az előadásukat jol-nak ’út’ nevezik, ez is összhangban van a sámánok utazásával.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a türkmén népi és vallási dalok ugyanolyan egyszerű
és egységes képet mutatnak, mint az azeri dallamok, és egyben eltérnek a többi török
nép dallamaitól. Jellemző az azeri repertoárban is oly gyakori, két rövid sorból építkező
kis ambitusú fríg (ritkábban eol) dallam. A türkmén énekmondók repertoárját ezzel
szemben a fokozatosan egyre magasabbra emelkedő kétsoros dallamok sorozata határozza
meg, ezekben nem ritka a pszalmodizáló dallamokra emlékeztető forma.
