A globalizálódás mint civilizációs fejlemény gyökeresen új feltételek közegébehelyezte
a képzés, a tanítás és tanulás világát. Ez az írás e problémakörtvizsgálja, azt, miféle
hatások formálják a szóban forgó világot az új feltételekközegében mind a szervezett,
intézményes tanítás/tanulás, mind a szabadidőstanulás terepén. Választott nézőpontunk
a szaknyelvi metaforával „rejtetttanterv”-nek nevezett jelenségvilág. A szakirodalom
kettős értelemben használjaezt a metaforát: részint hatásforrásként (rejtett tanterv/hidden
curriculum,implicit tanterv, latens curriculum, nem tervezett curriculum), részint
ehatásforrás hozamaiként (hallgatólagos tudás, implicit tudás, a viselkedés nemverbalizált
szabályrendszerének – rituálék – felismerése és elsajátítása).Mindezek a tanítás mintegy
nem szándékolt mellékhatásaiként jönnek létre ésközvetítődnek a tanulóhoz (gyermekhez
és felnőtthöz egyaránt). Ezek azok apszichikus képződmények (ismeret, attitűd, szokás,
cselekvési és reagálási mód),amelyek – meghatározó tananyagként – tipikus, azaz gyakorta
ismétlődő (rituálék)tanulási tapasztalatokként foglalhatók össze. Az új tanulási környezetmeghatározó
jellemzője a vizualitás (képek) erőteljes térnyerése a szavakbólépülő fogalmi nyelv
mellett. A globális környezet globális kompetenciákkimunkálását várja az oktatástól;
e téren a pandémia alatti online oktatástvizsgáló tanulmányok nem nyújtanak vigasztaló
képet, viszont jelezzük azokat ahazai fejleményeket, terveket és kimunkált tanulást
segítő/támogató tartalmi ésmódszerbeli kezdeményeket, amelyek némi reményre jogosítanak.
Számbavesszük azúj tanulási környezet kommunikációs sajátosságainak nem tervezett
– pozitív ésnegatív – rejtett tantervi hatásait (észlelési sebesség, figyelem, információvs.
tudás, új típusú tanári és tanulói szerepek, partnerségi viszonyok,tudásmonopólium
stb.). A szakirodalom nyomán szólunk a hálózatos világbanlétrejövő újfajta közösségek
és identitások jellemző vonásairól.
