A könyv kettős célkitűzést követ: egyrészt arra tesz kísérletet, hogy átfogó
igénnyel megrajzolja a fenomenológia keletkezéstörténetét e történet
nemtriviális bonyolultságú történeti-fogalmi értelemalakzatainak vizsgálata
révén, másrészt saját történetírói feladatán túl a közvetlen filozófiai
relevancia igényével is fel kíván lépni, amennyiben arra is törekszik, hogy
feltárja e történeti kérdés filozófiai tétjét. Egy filozófiatörténet-elméleti
bevezetést követően a kötet vállaltan történeti módszerrel vizsgálja a
fenomenológia keletkezésének eseménytörténeti és egyetemtörténeti
kontextusait, a Fenomenológiai Mozgalom létrejöttét övező komplex
történet-ifogalmi értelemalakzatokat, a korai fenomenológia viszonyát a kor
mainstream filozófiájához és természettudományos gondolkodásához,
valamint a fenomenológia keletkezéstörténetének befejeződését az első
világháború idején. Az utolsó fejezet egyben annak rekonstruálására is
vállalkozik, hogyan jutott el Edmund Husserl, a korai fenomenológia központi
gondolkodója egy különös irányból a filozófiatörténet fenomenológiai
elméletének kapujába. "A filozófiatörténetre irányuló elméleti reflexió ezáltal
azon sajátságos témák egyikeként mutatkozik meg, amellyel a
fenomenológia hozzájárulhat a kortárs filozófiához.
