Jelen tanulmányban empirikus, leíró elemzését adjuk a magyar társadalom kapcsolathálózati
jellemzőinek, valamint módszertani szempontból értékeljük a méretgenerátoros technikával
adott becslések pontosságát a társadalmi csoportok méretére és szegregáltságára vonatkozóan.
Egy 7000 fős magyarországi reprezentatív kérdőíves felmérés (HS2021) adatai alapján
megbecsüljük a válaszadók kapcsolathálójának átlagos méretét. Ezt követően vizsgáljuk,
hogy a méretgenerátoros módszer milyen becslést ad különböző társadalmi csoportok
(például munkanélküliek, romák, Covid-fertőzöttek, tüntetésen részt vevők) létszámára
és társadalmon belüli szegregáltságára. A létszámbecsléseket összehasonlítjuk más
adatforrásokból (népszámlálási adatok, adminisztratív adatok, kérdőíves adatfelvételek)
származó létszámadatokkal. Eredményeink azt mutatják, hogy a méretgenerátoros módszer
a tartós és jól látható tulajdonságok esetében képes nagyságrendileg jól becsülni
a tényleges csoportlétszámokat (például romák, hajléktalanok), míg az alacsony láthatóságú
csoportokét alulbecsli. A társadalmi törésvonalak a hajléktalanok, a tüntetésen részt
vevők és a civil szervezeti tagok ismertségét tekintve a legnagyobbak. Tanulmányunk
végén ismertetjük a méretgenerátoros technikán belül a pontosabb becslések érdekében
megalkotott módszertani újításokat, és javaslatokat teszünk arra, hogy a módszert
használó jövőbeli kutatások hogyan tervezzék meg a kutatási dizájnt, hogy pontosabb
becsléseket érjenek el.
