Cél: Alapvető motivációnk a pszichiátriai osztályon felbukkanó falfirkák kategorizálása
volt. A börtönökben korábban feltárt megnyilvánulásokat tartalmi és szimbolikus szempontok
szerint vetettük egybe a pszichiátrián gyűjtött adatainkkal. A pszichopatológiai és
kriminológiai fejlődési útvonalak közötti metszéspontokra utaló bizonyítékokat is
fel kívántunk tárni. Módszertan: Kutatásunkban több száz börtönben és pszichiátriai
osztályon készült falfirka által közvetített szimbólumrendszert hasonlítottunk össze.
Első lépésként a pszichiátriai osztályos falfirkákat csoportosítottuk a tartalmuk
szerint, majd kísérletet tettünk arra, hogy e szimbólumok párját a börtönbeli graffitiken
is megtaláljuk. Egy alkalommal kitértünk a falfirka anyagának elemzésére is: mindkét
helyen találtunk vérrel írt falfirkát. Megállapítások: Az összesen 18 azonosított
motívum közül csupán egy olyat találtunk, amely a börtönben nem volt fellelhető. Ez
a segítségkérés jelzése volt. A két falfirkatípus közötti egyértelmű különbségként
mutatkozott meg a pszichiátriai beteg serdülők körében tapasztalható erélyesebb szimbolizációs
tendencia. Ez azt jelentheti, hogy az elnyomott impulzivitás a kamaszokban könnyebben
válik egy olyan sűrített szimbólummá, ami helyettesíti a gondolati tartalmat és az
azt aláfestő magasabb aktivációs szintet. Érték: Egyáltalán nem állítjuk, hogy a pszichiátriai
osztályra került összes gyermek deviálódik vagy bűnelkövetői útra lép, de ennek a
lehetőségét nem zárjuk ki, ugyanígy a bezártság élményét sem látjuk teljesen azonosnak.
Eredményeink megvilágítják, hogy a deviálódási folyamatokat pszichopatológiai és kriminológiai
látószögből is lehet értelmezni. Kimutattuk, hogy miért lehet káros a pszichiátriai
osztályon fent hagyott falfirka, de arra utaltunk, hogy ezekből milyen információkat
lehet kinyerni.
