Introduction: Between 1984 and 2019, 1005 rigid prostheses and 423 self-expanding
stents were inserted for palliation of malignant esophageal stenosis.
Objective: The aim of this study was the comparison of the treatment results using
the two types of prosthesis.
Method: Retrospective analysis has been performed comparing the characteristics and
treatment results of the two patients groups referring to the technical success of
the procedures, procedure-related complications, change in the quality of life, and
survival time.
Results: A comparison of average ages, duration time of dysphagia, quantity of weight
loss, and the progress of the malignancy proves that palliation with self-expanding
stents made it possible to treat more patients in worse condition. The number of complications
in the patient group treated with stents was significantly higher at 29.3%/20.9%.
Endoscopic intervention was performed to treat complications in 68.6% of cases with
rigid prostheses and in 53.2% of patients treated with stents. Relevant improvement
of dysphagia and the patients' quality of life was observed in 97% of those who were
treated with a rigid prosthesis and in 91.3% of those who were treated with self-expanding
stents. The survival time in the group of patients treated with stents was significantly
shorter by 4.3/5.4 months than in the other group.
Conclusion: The use of self-expanding stents in palliative treatment of malignant
strictures have brought significant changes in everyday practice with increasing the
possibilities. The treatment results were not improved by their application as much
as the worse condition of the patient group worsened them. Orv Hetil. 2022; 163(49):
1952-1961.
Bevezetés: A nyelőcső malignus szűkületeinek palliatív kezelésére 1984 és 2019 között
1005 merev protézist és 423 öntáguló sztentet ültettünk be. Célkitűzés: Tanulmányunk
célja a két protézisfajta kezelési eredményeinek összehasonlítása volt. Módszer: Retrospektív
elemzés során összehasonlítottuk a két betegcsoport jellemzőit, kezelési eredményeit
a technikai sikeresség, a szövődmények, az életminőség alakulása és a túlélés vonatkozásában.
Eredmények: Az átlagéletkorok, az anamnézisidők, a testsúlycsökkenés értéke, a tumoros
folyamat előrehaladottságának összehasonlítása azt igazolja, hogy a sztenttel történő
palliáció több rosszabb állapotú beteg kezelését tette lehetővé. A szövődmények száma
a sztenttel kezelt betegcsoportban szignifikánsan magasabb: 29,3%/20,9% volt. A szövődmények
ellátására endoszkópos intervenciót végeztünk, a merev protéziseknél 68,6%-ban, a
sztenttel kezelteknél 53,2%-ban. A dysphagia és a betegek életminőségének lényeges
javulása volt észlelhető a merev protézissel kezelteknél 97%-ban, a sztenttel kezelteknél
91,3%-ban. A túlélési idő a sztenttel kezelt betegcsoportban szignifikánsan rövidebb,
4,3/5,4 hónap volt. Következtetés: Az öntáguló sztentek alkalmazása a malignus szűkületek
palliatív kezelésében a lehetőségek bővülésével lényeges változásokat hozott a mindennapi
gyakorlatban. A kezelési eredményeket az öntáguló sztentek szélesebb körű használata
nem javította annyival, mint amennyivel a betegcsoport rosszabb állapota rontotta.
Orv Hetil. 2022; 163(49): 1952–1961.
