Bevezetés: Míg a legtöbb országban jobbára nem változtak (esetleg csökkentek) a szuicid
ráták az első járványévben (azaz 2020-ban), addig hazánkban a befejezett öngyilkosságok
száma szignifikánsan emelkedett. Célkitűzés: Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy
a hazai szuicid rátának a pandémia kitörése utáni kedvezőtlen fordulata folytatódott-e
a második járványévben is. Módszer: Prais–Winsten-regresszió segítségével megszakított
idősorelemzést alkalmaztunk, kontrollálva az autoregresszív hatás mellett az idő-
és a szezonális hatásokat is, hogy megbecsüljük a pandémia hatását a 2020-as és 2021-es
hazai férfi-, női és a teljes népesség szuicid rátájára. Eredmények: A járvány első
évében az öngyilkossági ráta szignifikáns növekedését tapasztaltuk a férfiaknál és
a népesség egészénél. 2021-ben a férfi- és a teljes népességben megfigyelt esetszámok
meghaladták ugyan a járvány előtti év esetszámait, ám a regressziós becslés szerint
a ráta növekedése a férfiaknál nem tért el szignifikánsan a járvány előtti évek szintjétől,
és csak 10%-on bizonyult szignifikánsnak a teljes populáció esetében. Megbeszélés
és következtetés: Az első két járványév adatainak vizsgálata alapján megállapítható,
hogy a pandémiának az öngyilkosságra gyakorolt kedvezőtlen hatása 2021-re a teljes
populáción belül mérséklődött, míg a férfiaknál eltűnt. Nyitott kérdés, hogy ez a
kedvező fordulat tartósnak bizonyul-e a jövőben. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1895–1901.
