A kötet hat honfoglalás és kora Árpád-kori nyugat-dunántúli lelőhely – temetők és
sírokra jellemző szórványleletek – bemutatását és értékelését tartalmazza, melyeknek
többségében első teljes közlését találja meg itt az olvasó. A lelőhelyek között egyaránt
jelen vannak a feltehetően nagyobb létszámú közösség által hosszabb ideig használt
temetők, valamint a csupán rövidebb ideig történő helyben maradásra utaló, kevesebb
elhunyt sírját hátrahagyó közösségek nyomai is. Az adott lelőhelyek ismertetése kapcsán
a kötet foglalkozik a lelőhely által felvetett aktuális kérdésekkel is, mint a 9.
századi népesség magyarság megjelenését követő, helyben történő továbbélésének régészeti
leletanyag által vizsgálható nyomai. A szakonyi temető kapcsán bemutatja az úgynevezett
kiscsaládi temetők kérdését, felrajzolja a leletanyag kapcsolódási pontjait, továbbá
felhívja a figyelmet annak lehetőségére is, hogy a magyarság dunántúli megjelenése
a többségében elfogadott 900. évi időpontnál talán némileg korábban, már a 9. század
végén megtörténhetett. A kötet függelékében részletes archeogenetikai és archaeozoológiai
vizsgálat egészíti ki a szakonyi temetőről elmondottakat.
