Az artériás öregedés fiziológiás, az emberi szervezet idôsödésével együtt járó folyamat,
ugyanakkor egy adott egyén kronológiai életkorához képest az artériás életkora eltérô
lehet. Ennek hátterében genetikai tényezôk, sejtbiológiai folyamatok és számos rizikófaktor
hatása áll. Annak ellenére, hogy a kockázatbecslési kalkulátorok nélkülözhetetlenek
a prevenciós stratégiák megvalósításában, jelentôs különbségeket tapasztalhatunk az
elôre jelzett és a valóban bekövetkezô események számában. Emiatt van szükség egy
adott egyén individuális kockázatbecslésének további finomítására, erre szolgálnak
a biomarkerek. A biomarkerek köztes (surrogate) végpontként szolgálnak, melyek megelôzik,
helyettesítik a valódi, kemény végpontú klinikai eseményeket. Számos lehetséges vascularis
biomarker szerepe felmerült a primer és a szekunder cardiovascularis prevencióban.
Ezek legtöbbje beleillik a korai vascularis öregedés (early vascular aging, EVA) koncep
ciójába. Közülük kizárólag a carotisultrahangvizsgálat, a boka-kar index és a carotis-femoralis
pulzushullám-terjedési sebesség felel meg teljesen a biomarkerekkel szemben támasztott
legszigorúbb kritériumoknak. Az artériás öregedés folyama ta lassítható, kedvezôen
befolyásolható a nem gyógyszeres, illetve gyógyszeres kezelési stratégiákkal.
