Ez az írás az intézményi közgazdaságtan és a főáram közel hét évtizedes, ellentmondásos
viszonyát tekinti át. A középpontban az összehasonlító megközelítés áll, amelynek
fejlődését legkiválóbb képviselője, Kornai János munkásságán keresztül mutatjuk be.
Jó három évtizede szerte a világon az általános egyensúlyi megközelítés és a racionális
várakozások elmélete képviseli a – neoklasszikus szintézis jelentette – főáramot.
Az utóbbit a Kenneth J. Arrow és Gérard Debreu fémjelezte iskola, a tucatnyi kiadást
megért, Samuelson–Nordhaus szerzőpáros és Mankiw Magyarországon is használt tankönyvei,
valamint az évtizedünkben a gazdaságpolitikában irányadóvá vált új keynesi irányzat
jelenítik meg. Kutatási kérdésünk az, hogy miért nem jött létre termékenyebb és közvetlenebb
kapcsolat a két irányzat között. Miért nem hozott létre párbeszédet kettejük között
a rendszerváltozás és a 2007–2009. évi pénzügyi válság elemzése? Hipotézisünk szerint
a valósággal kapcsolatos ismeretelméleti-felfogásbeli eltérések olyan mélyek, hogy
áthidalhatatlan módszertani szakadékhoz vezettek. A tudomány versengő megközelítései
ezért sem elegyíthetők tetszés szerint.**
Journal of Economic Literature (JEL) kód: A10, B25, B31.
