Tanulmányukban a szerzők a 105/2015
(IV.23.) Kormányrendelet által meghatározott
komplex mutató alapján lehatárolt kedvezmé-
nyezett települések módszertanát vizsgálták a
települési objektív életminőség vonatkozásá-
ban. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy e
mutatók hogyan változtatják meg a rendelet
alapján meghatározott legrosszabb helyzetben
lévő települések körét. Ehhez először rekonstruálniuk
kellett a komplex mutatót, majd
bővítve az indikátorok körét egy úgynevezett
környezet-egészség (KÖ-EG) csoportindiká-
tort hoztak létre, melyet további mutatók bevonása
követett. Végül ezek alapján klaszteranalízissel
megvizsgálták, hogy e módszer milyen
változásokat eredményez a lehatárolásban.
Az adatok statisztikai elemzése után
megállapították, hogy csak a mutatók kibőví-
tése nem vezetett nagymértékű változásokhoz,
hiszen a települések mindössze 5%-ának
besorolása változott meg. A klaszteranalízis
nagyobb változásokat eredményezett a telepü-
lések helyzetének 10%-os megváltozásával,
azonban a klaszterek között nem volt meghatározó
különbség a KÖ-EG csoportindikátor
esetében. A három módosítás eredményei
alapján a kedvezményezett települések
83%-ának nem változott a státusa, melyből az
következik, hogy az országban több módszer
alapján is ezeken a településeken bizonyult
alacsonynak az objektív életminőség – így
ezek jelentik a területi politika számára a legnagyobb
kihívást.
