A reichenaui Translatio sancti Marci, amely a svábföldi monostor Velencével rivalizáló
Szent Márk-kultusza védelmében íródott a 930-as években, két ízben utal a magyarokra.
Az első említés – ha nem is kapott eddig figyelmet – ismert lehet, mivel szerepel
a Gombos F. Albin által összeállított Catalogus Fontium Historiae Hungaricae (CFH)
lapjain: Szent Márk egy zarándok látomásában megjósolja a monostor környékének közelgő
dúlását (926). A másik azonban – az MGH és az utóbbiból merítő CFH közlésének kivonatossága
miatt – ismeretlen a hazai történetírásban. A kérdéses fejezet főszereplője ugyancsak
egy zarándok, aki gyógyulást keresve meglátogatja Európa híres zarándokhelyeit Santiagótól
Jeruzsálemig, ahol sorra csodák történnek vele. E célpontok egyike egy bizonyos egyház,
amely a magyarok földjén épült (ecclesia, que est in Ungarorum gente constructa).
Az alábbiakban – a forrás bemutatásán túl – arra keresem a választ, hogy hol lehetett
ez a bizonyos magyar fennhatóság alá került zarándokhely.
