A barokk korszak történetírása nem csak a kortárs események irodalmi megörökítésére
törekedett a műfaj klasszikus mintáinak megfelelően, hanem fokról-fokra kialakította
tudományos módszertanát, amellyel reflektálni tudott a történeti múlt eseményeire.
A történelmi adatokat esetenként összekapcsolták a természetrajzi és a földrajzi vizsgálódásokkal.
Megkezdődött a magyar tudományos szaknyelv kialakulása. A sok tudományágat összefogó
interdiszciplinaritás első nagy korszaka ez, amelyre méltatlanul kevéssé emlékezünk.
Ezen is fontos változtatnunk, s ugyanúgy fontos annak felismerése, hogy a magyarság
e korban milyen jelentőséggel bírt a világ tudományának térképén. Nagyon időszerű
volna tudatába jönnünk annak az ismeretnek, hogy a 17. század vége, 18. század nehéz
korszakában, mikor és miután a török kiszorítása hazánkból felmérhetetlen szenvedés
és károk árán sikerült végre, micsoda feladat volt szinte a semmiből újjáépíteni Magyarországot
és a magyar kultúrát, s ebben milyen szerepe volt azoknak az elkötelezett tudósoknak,
akik rettentő körülmények közt alkották meg életművüket, és mégis – túlzás nélkül
mondhatjuk – a tudomány közfigyelmét sikerült vele Magyarországra irányítaniuk. Magyar
és nem magyar tudósok egyaránt fontos szerepet játszottak ebben a nagyszerű feladatban.