BEVEZETÉS – A kiskorú betegek életvégi dilemmái a legnehezebb döntések egyikét jelentik.
A technológia fejlôdésének köszönhetôen jelentôsen javult a koraszülöttek túlélési
esélye. Magyarországon a jelenleg hatályos jogi szabályozásban azonban nem jelenik
meg szempontként a kiskorúak életminôsége. Közleményünk célkitûzése, hogy összehasonlítsa
a neonatológiai ellátásban (NIC) dolgozó szakszemélyzet véleményének húsz év alatt
bekövetkezett változását a súlyosan károsodott újszülöttek intenzív kezelésének korlátozásáról.
MÓDSZERTAN – Kvantitatív, teljeskörû szociológiai felmérések a magyarországi NIC-ekben,
önkitöltôs, anonim kérdôívekkel (n = 728). Az adatok értékelése kereszttábla-elemzéssel
és Pearson χ2-próbával történt.
EREDMÉNYEK – A válaszadók többsége a két kutatás szerint abban egyetértett, hogy amennyiben
az újszülött állapota fatális, indokolt lehet korlátozni az intenzív terápiát. Általában
nôtt a kezeléskorlátozás elfogadottsága, de az aktív eutanázia továbbra sem elfogadott
az ellátásban. A válaszadók többsége nem elégedett a hatályos jogrenddel, megjelenik
a változtatás igénye, különösen a fatális és rossz prognózis esetében.
KÖVETKEZTETÉSEK – Annak ellenére, hogy a hatályos magyar egészségügyi törvény súlyos
esetekben sem engedélyezi a kezelés korlátozását, a magyarországi NIC-en dolgozók
jelentôs hányada bizonyos esetekben megengedhetônek tartaná, ráadásul a támogatók
aránya az elmúlt két évtizedben még növekedett is. A válaszokat összevetve a hatályos
szabályozással megállapítható, hogy szükségszerû a jogalkotók érzékenységének növelése,
valamint a kapcsolódó jogi normák megváltoztatása.
