A diabétesz, mely hazánkban is egyre gyakoribbá váló krónikus megbetegedés, olyan
állapot, mely nemcsak a fizikai, de a mentális egészséggel is összefüggésbe hozható,
ezt mutatja a megnövekedett depressziós és szorongásos tünetek előfordulásának
gyakorisága a páciensek körében (Hunter, 2016; de Groot, Golden & Wagner, 2016).
A megfelelő betegségmenedzsmenttel azonban jelentős javulás érhető el, ugyanakkor
mindez hosszú távú és folyamatos elkötelezettséget igényel a páciens részéről, így
a
magatartásorvoslás alapvető fontosságú a kezelés során (Sal, Papp & Perczel
Forintos, 2013). Napjainkban egyre több, az egészségmagatartás megkönnyítését
célzó technológiai megoldás jelenik meg kifejezetten diabéteszes személyek számára
is, azonban ez idáig kevés olyan tanulmány született, mely a technológiában rejlő
Út a reziliens jövő felé
135
lehetőségeket és a lehetséges kockázati tényezőket egyidejűleg figyelembe vette
volna (pl. Mick & Fourier, 1998; Owens & Cribb, 2019; Wulfovich et al., 2019).
Célunk a nemrégiben, Peters, Calvo és Ryan által (2018) vázolt elméleti modell, a
Motiváció, Elkötelezettség és Haladás a felhasználói tapasztalat során (Motivation,
Engagement and Thriving in User Experience, továbbiakban METUX) bemutatása és
ennek gyakorlati alkalmazási lehetőségeinek felvázolása.
A METUX modell egy újfajta megközelítést kínál; a pozitív pszichológia jóllét-fókuszú
megközelítésével összhangban pozitív technológia-használatról beszél. Annak a
kérdését állítja középpontba, hogy az öndetermináció elmélet (Ryan & Deci, 2000)
által hangsúlyozott három alapvető pszichológiai szükséglet (autonómia,
kompetencia, másokhoz való kapcsolódás) hogyan tud kielégülni, illetve kedvezőtlen
esetben frusztrálódni a különféle technológiák használata során.
Az előadás során megvitatásra kerül a modell lehetséges gyakorlati
alkalmazhatósága diabéteszes személyek körében; hogyan szolgálhatnak az
egészségügyi technológiai megoldások eszközként az autonóman szabályozott
egészségcélok kialakítására és ezáltal az egészségmagatartás facilitációjára.
Bemutatjuk továbbá a modell empirikus tesztelésére született mérőeszközök körét és
az ezekkel nyert eredmények alapján felmerülő mérési megfontolásokat.
Végül javaslatot teszünk további vizsgálandó konstruktumokra és kutatási irányok
kijelölésére a témában, a modell kérdéses pontjai a diabéteszes betegek körében
történő vizsgálódás során szintén megvitatásra kerülnek.